[ Pobierz całość w formacie PDF ]
KésQbb tudtam meg, hogy négy embert tapostak agyon a körmenetben, fejüket a zarándokok és mulatozók buzgó lábbal a macskakQbe tiporták. De a körmenet szent volt, tömör falként haladt elQre a tömjénnel és vallási tébollyal megmérgezett sokaságban. Nem láttam, amikor a férfi elesett. De hallottam a kiáltást, elQbb egy hangot, aztán egy kórust, amint gyors válaszként meghaladta hangerQben mindazt, amit korábban tapasztaltunk. Felugrottam a tengelyre, hogy lássam, mi történt, de még akkor sem fogtam fel a jelentQségét. A körmenet végén egy botladozó barát esett össze. A hQségtQl, gondoltam futólag, vagy a tömjénfüsttQl. Kis csoportosulás támadt körülötte; fehér bQre megvillant, amikor szerzetesruháját megoldották. A körülállók felhördültek, felnyögtek, majd mintha hullám kelt volna, pár lépést hátráltak. Másodperceken belül a hullámzás, mint eltérQ irányú felszín alatti áramlás, megfordította az emberek árját, akik most ahelyett, hogy a körmenet után nyomakodtak volna, minden erejükkel az ellenkezQ irányba törekedtek, és a megújuló ellenirányú mozgásban dülöngéltek a szekerek, a tömegbQl pedig többen a szekerekre is felmásztak, annyira hajtotta Qket a vágy, hogy elmeneküljenek onnét. A körmenet nem volt többé szent; miközben a történteket figyeltem, a sor megremegett, és több helyen is felbomlott, a Szent Szqz oldalra dQlt, és elvesztette a koronáját, amikor hordozói megszöktek. És akkor meghallottam a kiáltást, a bánat vagy a rémület éles jajveszékelését, amely fölé egyetlen hang emelkedett, mint a harsona szava: La peste! La peste! Próbáltam kivenni, mit kiabálnak, igyekeztem megkülönböztetni az ismeretlen dialektusban kiejtett szavakat. Bármit kiabáltak is, futótqzként terjedt a tömegben. Verekedés tört ki a menekülni próbálók között, volt, aki felkapaszkodott az utcát szegélyezQ házak falára, de akadt olyan is, aki kétségbeesett igyekezetében a hídról a folyóba vetette magát. Felálltam, hogy lássam, mi történik, de közben elszakadtam a többi szekértQl. Kicsit elQrébb LeMerle a kancája véknyát csapkodta, hogy gyorsabb haladásra ösztökélje. De a tömeg minden oldalról körülvette, a szekér oldalának feszülve himbálták, a levegQbe emelték. A sokaságból arcok meredtek rám. Elkaptam egyikük pillantását, és megdöbbentett a belQle sütQ gyqlölet. Fiatal lány volt, kivörösödött, kerek képét eltorzította a rettegés és az iszonyat. Boszorkány! üvöltötte felém. MéregkeverQ! Bármi történt is, egyre jobban elharapódzott. A kiáltás úgy pattogott elQttem, mint a tó vizén kacsázó kQ; egyre sebesebben terjedt, és csak azt leste, hol csaphat le. A felkorbácsolt gyqlölet áradássá dagadt, és most ellenem fordulva azzal fenyegetett, hogy magasba emeli a szekeremet. A lovammal küszködtem, amely többnyire nyugodt pára volt, de a lány olyan erQsen sózott rá a tomporára, hogy az állat félig felágaskodott, és megpatkolt patáival a levegQben kapált. A lány felsikoltott, én visszarántottam a gyeplQt, nehogy a ló eltapossa az elQttem állókat. Minden erQmre és figyelmemre szükségem volt, de az állat ennek ellenére megriadt, ezért varázsigét kellett súgnom a fülébe, hogy megnyugodjon, és mire végeztem, a lány már eltqnt a tömegben, és a rettenetes gyqlölethullám is továbbgördült. ElQttem azonban LeMerle került bajba. Láttam, hogy kiabál valamit, de a sokaság elnyelte a hangját, én pedig túl messzire sodródtam, hogy megértsem, mit akar. Lova, egy ideges kanca, iszonyatosan megrémült, de a boszorkány! és a méregkeverQ! kiáltások túlharsogták a nyihogását. LeMerle megpróbálta megfékezni a lovát, de nem bírt vele: egyedül volt, a tömeg elvágta tQlünk, és most a tömeg feje fölött pattogtatta ostorát, hogy meghátrálásra kényszerítse Qket. A szekér tengelye nem bírta tovább a megterhelést, elroppant, mire az ostorral mit sem törQdve kezek sokasága kapaszkodott a kötelekbe. LeMerle-nek nem volt hova menekülnie, elkapták. Valaki földet vágott az arcába, amitQl kibillent az egyensúlyából, és a kezek megpróbálták lerángatni a bakról. Valaki igyekezett közbelépni halk rendet! rendet! kiáltást hallottam (talán egy hivatalos személy lehetett), amikor a két tábor összecsapott. Mindeközben torkom szakadtából ordítottam, és azon voltam, hogy eltereljem LeMerle-rQl a figyelmet. Amikor láttam, hogy elkapták, az elQttem álló emberekkel mit sem törQdve ösztökélni kezdtem a lovamat. LeMerle látta, hogy megpróbálok odajutni hozzá, elvigyorodott, de mielQtt elérhettem volna, a tömeg összezárult körülötte. Lerántották, és miközben elvonszolták, ütések záporoztak rá. Eltqnt a szemem elQl. Gyalog is követtem volna, bár máris messze járt, csakhogy Le Borgne, aki a szekéren rejtQzködött, míg áthajtottam a sokaságon, a karomba csimpaszkodott. Ne légy ostoba, Juliette súgta reszelQs hangján a fülembe. Hát nem látod, mi folyik itt? Nem figyeltél oda? Vadul rámeredtem. De LeMerle& LeMerle tud magára vigyázni. Keze keményebben kulcsolódott a karomra; kis termete ellenére fájdalmasan erQs volt a szorítása. Hallgasd csak! A fülemet hegyeztem. Még hallottam azt a korábbi kiállást, amely ritmikusan, lábak százainak dobogásától kísérve dagadt, mintha egy népszerq színésznQt követelnének. La peste! La peste! Csak ekkor értettem meg a hirtelen rémületet, az összecsuklott barátot, a boszorkányság vádját. Le Borgne látta az arckifejezésemet, és bólintott. Egymásra néztünk, és egy pillanatig egyikünk sem szólt. A szekéren túl erQsödött a kiabálás. La peste! A pestis. 10 e& 1610. július 16. Végre oszolni kezdett a sokadalom, de én még mindig rémült lovam csillapításával voltam elfoglalva. Bouffon megfékezte az övét, és közvetlenül az enyém mellé terelte, Hermine pedig, aki megpróbált áthajtani a hídon, most tehetetlenül nézte a szétforgácsolódott kerék maradványait. A többieknek nyomuk sem volt. Talán foglyul ejtették Qket is, akárcsak LeMerle-t. Talán elmenekültek. Alig vettem tudomást Le Borgne figyelmeztetésérQl. Leugrottam az útra, és a menet után futottam. A szobor hordozóinak fele eltqnt, a többiek igyekeztek a teret uraló nagy márvány szökQkútnak támasztva egyensúlyba hozni az emelvényt, miközben néhányan a Szqzanya szobrát tartották, nehogy leessen. Az úton több test is hevert: hívek, akiket összetapostak vagy az épületek falának szorítottak. LeMerle szekere az oldalára borult, utasának se élve, se halva nem volt nyoma.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
|