[ Pobierz całość w formacie PDF ]
- Nem - hullámzott át Feeneyn ismét a keserqség. Nem én voltam - ült le lassan, és felerQsítette a képernyQ hangját, majd nézni kezdett valami Qsi háborúról szóló dokumentumfilmet. Makacs, önfejq ír csirkefogó, gondolta Roarke egyszerre tiszteletteljesen és türelmetlenül. - Egyszer tettél nekem egy szívességet - kezdte Roarke. - Amikor még csak kevéssé ismertem Eve-t, és teljesen félreértettem egy helyzetet. Akkor egyenesen megmondtad nekem a véleményed, ezért én is egy hasonló szívességet teszek most neked. - Nincs szükségem rá. -EttQl függetlenül megkapod - vetette bele magát kényelmesen egy fotelbe Roarke, és kiszolgálta magát Feeney csaknem kiürült üvegébQl. - Mit tudsz Eve apjáról? - Micsoda? - fordította felé elképedt tekintetét Feeney. - Hogy a fenébe jön ez most ide? - Mindent megmagyaráz. Tudtad, hogy verte, kínozta és folyamatosan erQszakoskodott vele nyolcéves koráig? Feeney arcán megrándult egy izom, miközben elfordult, és újra levette a képernyQ hangját. Azt tudta, hogy Eve-t nyolcévesen találták megverve, összetörve egy sikátorban. Ez állt a kartonjában, Feeney pedig senkivel sem dolgozott együtt addig, amíg nem olvasott bele a múltjába. Azt viszont nem tudta, hogy a saját apja mqvelte vele mindezt. Gyanította ugyan, de nem lehetett biztos felQle. A gyomra összerándult, és ökölbe szorította a kezét. - Nagyon sajnálom. Ezt soha nem árulta el nekem. -Régebben még csak nem is emlékezett rá. Jobban mondva meggátolta, hogy ezek az emlékek felszínre törjenek a tudatalattijából. Még mindig vannak idQnként rémálmai, amikor éjszaka beugrik neki egy-egy részlet. - Nem lenne a kötelességed, hogy ezt nekem elmeséld. - P is elmondaná ugyanezt, de most én teszem. Végül sikerült megtalálnia önmagát, és ebben nagy segítségére voltál. Tqzbe menne érted és ezt te is nagyon jól tudod. - Egy zsaru segíti a másik zsarut. Ez a hivatás errQl szól. -Most nem a szakmáról beszélek. Eve szeret téged, pedig nem könnyen szereti meg az embereket. Nehéz átélnie ezt az érzést, és még nehezebb kimutatnia. Lényének egy része még mindig Qrzi az emlékeit annak, ahogy az apja elárulta. De tíz évig te voltál az apja, Feeney. És nem érdemli meg, hogy újra összetörjék. Ezt követQen Roarke felállt, és szó nélkül távozott. Feeney végigsimított az arcán, beletúrt vörös hajába, majd az ölébe ejtette a kezét. Eve hat óra tizenötkor az oldalára fordult, és pislogott az ablakon beáradó erQs napsütésben. Roarke szeretett természetes körülmények között ébredni, nem pedig az órára. Tudta, hogy ha nem kel fel gyorsan, és nem indul utána, akkor csak a házi videorendszer képernyQjén látja viszont. Kicsit merevnek érezte az izmait, de úgy vélte, ez csak a túl sok alvás miatt lehet, és kezdett kikászálódni az ágyból. Roarke elkapta. - Még ne - mondta szárazon, és csukott szemmel viszszanyomta a takarók közé. -Már felébredtem. El tudom kezdeni korán a munkám - próbált Eve megszabadulni Roarke-tól. - Majdnem kilenc óra hosszat aludtam. Ennél több már nem megy. Roarke kinyitotta az egyik szemét - és ez elég volt ahhoz, hogy észrevegye: a felesége valóban úgy fest, mint aki kipihente magát. -Nyomozó vagy - állapította meg. - Lefogadom, hogy már megvizsgáltad és kiderítetted azt a meglepQ tényt, hogy az ágyat nem csak alvásra lehet használni - és a szája mosolyra húzódott, miközben Eve fölé fordult. - Engedd át nekem a kezdés jogát. Eve-t nem lepte meg, hogy a férje ilyesmire kéri, de az sem, hogy milyen készségesen teljesíti az óhaját. Roarke simán, mélyen siklott belé, miközben figyelte, hogy tqnik el Eve szemérQl az álom függönye, és válik egyre éberebbé és éberebbé. -Azt hiszem, erre régebben magamtól is rájöttem emelte meg Eve a csípQjét. - Gyorsan tanulsz - hajolt közelebb hozzá Roarke, és az álla alatt megcsókolta. - Szeretem ezt a helyet - dünynyögte. - És ezt is - csúsztatta fel a tenyerét Eve mellére. Édes volt az érzés, és olyan egyszerq, hogy Eve csak sóhajtani tudott. - Szólj, ha valami olyat teszek, amihez nincs kedved. Erre Eve a karjaival és a lábaival szorosan átölelte. Roarke kemény volt és forró. Eve a bQrén keresztül érezte a szíve megnyugtató dobogását. Érzékeit elfátyolozta a gyönyör, beáradt a tudatába, és egész testében megrázta. -Forduljunk meg - csókolta meg Roarke, a nyelvét mélyen belecsúsztatva Eve szájába, és kortyonként szívta
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
|